Mindannyian szeretnénk boldog és teljes életet élni, ami nem csak élvezetes, hanem egyben a fejlődésünket is szolgálja. Szeretnénk, hogy az életünknek valódi célja legyen, ami nem csak a túlélésről szól. Akár még az is megfordult már a fejünkben, hogy miként tudnánk a világban nyomot hagyni, hogy jobb hely legyen, mint amikor megszülettünk benne. Ahhoz, hogy ez meg tudjon valósulni, tudásra van szükségünk. Transzcendentális tudás birtokában, felülemelkedve a hétköznapokon, olyan perspektívák tárulnak elénk, amelyek megadják számunkra a válaszokat az élet nagy kérdéseire. Ki vagyok én? Honnan jöttem? Hová megyek? Mi az emberi élet valódi célja, ami túlmutat a világban való puszta létezésen? A világ legősibb szentírása, a Bhagavad-gītā, amely egy filozófiai párbeszéd Isten és ember között, megadja számunkra a válaszokat. Sokszor azonban az elméleti tudás önmagában kevésnek bizonyul, amikor a gyakorlati életünkről van szó. A transzcendentális filozófia megértését a való életből vett történetek rendkívüli módon segítik. A Mahābhārata, a Bhagavad-gītā kerettörténete, egy királyi család életén keresztül, a gyakorlatban mutatja be számunkra a filozófiát, amely így sokkal érthetőbbé, és alkalmazhatóbbá válik.