Ez az ősi bölcselet, -amelyet bhakti-jógának is neveznek- időtlen és tiszta tanításként szolgál a ma élő, önmegvalósítást kereső érdeklődők számára. A bhakti életfilozófia és életmód örökérvényű és kultúrák feletti, hiszen az ember legmélyebb lelki és szellemi igényeit elégíti ki. Központunk célja, hogy teljeskörű ismeretterjesztést nyújtson a hinduizmus Brahma-Mādhva-Gaudīja-Vaiṣṇava szellemi tradíciójáról, amely hagyomány sok ezer éves múltra tekint vissza.
Nem ez a test az éned! Az élőlény – az egyéni lélek – eredeti énje egyáltalán nem azonos a látható anyagi testével. Valódi önazonosságát tekintve minden élőlény transzcendentális tulajdonságokkal rendelkező lélek, aki örök, sohasem született, és nem is hal meg. A lelki világban élő lelkek eredeti, lelki testükben vannak ott jelen, az anyagi világban azonban fizikai testet öltenek magukra. A lélek nem hal meg a test halálával, hanem mindig folytatja létezését újabb és újabb testet elfogadva, amíg az odaadás, az istenszeretet-jógája által (prema-bhakti yoga) vissza nem tér a lelki világba Kṛṣṇához. A lélekvándorlás fogalmán azt értjük, hogy az anyagtalan lélekszikra életről életre lecseréli anyagi testeit: leveti az addigi, öreg, elhasználódott testét, és újat fogad el helyette. A test tulajdonképpen már az élet folyamán is állandóan szemmel láthatóan változik – míg a lélek ugyanaz marad. A halál során nem történik más, mint hogy a változatlan lélek egy másik testbe költözik.
A bhakti-jógát hirdető vaiṣṇava hitet leghatékonyabban A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda ismertette meg az Indián kívüli világgal. Ő alapította meg 1966-ban a Kṛṣṇa-tudatú Hívők Nemzetközi Közösségét (ISKCON).
A gaudīja vaiṣṇava Śrī Chaitanya (1486–1534) követői. Śrī Chaitanya a māga idejében Rādhā és Kṛṣṇa együttes imádatát, valamint a kīrtan (Isten neveinek közös éneklése) gyakorlatát népszerűsítette. Követői Kṛṣṇa inkarnációjaként tisztelik őt, akinek eljövetelét a szentírások is megjövendölték., s aki azért jelent meg, hogy a bhakti útját hirdesse. Tanításai szerint az Abszolút Igazság végsoron egy csodálatos lelki személyiség, Isten (Kṛṣṇa). A Vele való személyes kapcsolat megélése „minden titkok legnagyobbika”, a legmagasabb rendű cél, mely után bölcsek, jogīk és filozófusok kutatnak az idők kezdete óta.
Prabhupāda, az idős indiai szent, világszerte arra inspirálta a fiatalabb generációkat, hogy hagyjanak fel tudatszennyező szokásaikkal és váljanak eltökélt lelki gyakorlókká. Felismerte annak égető szükségét, hogy a Bhagavad-gītā és más lelki témájú írások tanításai mindenütt elterjedjenek és belső boldogsággal áldják meg a világ szenvedésekkel küzdő népességét.
1896-1915: Vallásos neveltetés, vaiṣṇava gyökerek
Śrīla Prabhupāda 1896. szeptember 1-én született az indiai Kalkuttában Abhay Caran De néven. Beceneve Nandu volt, mivel Nandotszava napján, egy nappal Kṛṣṇa születésnapja után látta meg a napvilágot. A család gyakorló gaudíja vaiṣṇava (Kṛṣṇa-hívő) volt. Édesapja, Gour Mohān De sikeres kereskedő és kiemelkedő hitgyakorló, s gyermekét is annak nevelte. Gour Mohān vaiṣṇava jövőt álmodott fiának: bevezette a vaiṣṇava kultúrába, s mikor a kis Abhay már 6-7 évesen gyakorolni szerette volna a vallás egyes elemeit, mindenben segítette és támogatta őt. Rendszeresen látott vendégül sādhukat (szent bölcseket) az otthonában, s mindig megkérte őket: “Kérlek, áldjátok meg a fiamat.”
1916-1936: Az egyetemi évektől a lelki tanítómester elfogadásáig
A fiatal Abhay kiváló eredménnyel végezte tanulmányait a kalkuttai Scottish Churches’College-on. Diplomát szerzett filozófiából, közgazdaságtanból és angolból is, noha az egyetemi évei alatt a Gandhi vezette függetlenségi mozgalom hatása ālā került. A független India eszméje akkor annyira magával ragadta, hogy miután befejezte a tanulmányait és letette a vizsgáit, Gandhi akkori felhívásának eleget téve, visszautasította a diplomát, így fejezve ki tiltakozását az angol elnyomás ellen. 1922-ben ismerkedett meg lelki tanítómesterével Bhaktisiddhānta Sarasvatī Thákurral, a modern India egyik legnagyobb vaiṣṇava szerzetesével. Bhaktisiddhānta kivételes képességekkel rendelkező tudós és polihisztor volt. Számos gaudíja vaiṣṇava kolostort alapított a szubkontinens több pontján. Előadásain beszélt arról is, hogy a függetlenségi mozgalom célja nem végleges, nem örök – vagyis nem lelki, s ez Abhayra nagy hatást gyakorolt. Abhay Caran De később Kalkuttából Allahabadba költözött, gyógyszerész-üzletkötőként igyekezett eltartani családját, aṁ mindinkább a lelki élet felé fordult. 1932-ben, 11 évvel megismerkedésük után Bhaktisziddhánta Szaraszvatí hivatalos lelki avatásban részesítette Abhayt. Az elkövetkező négy évben tucatszor találkozott lelki tanítómesterével, aki különleges figyelemben részesítette őt. Beszélgetéseik során többször is kifejezte vágyát Abhaynak: szeretné, ha az egész világon elterjedne a vasinavizmus, méghozzá a könyvnyomtatás és a könyvterjesztés által.
1936-1964: Lemondás a családi életről és a lelki értékek prédikálása
1936 decemberében Bhaktisziddhánta Szaraszvatí 63 évesen elhagyta ezt az anyagi világot. Halála előtt egy hónappal levelet írt Abhaynak, melyben kifejtette: “Meggyőződésem, hogy képes vagy angolul elmagyarázni gondolatainkat és érveinket azoknak, akik nem beszélnek ezeken a nyelveken (bengáliul és hindiül). Ez neked és hallgatóságodnak is hasznára válik majd. Minden remény megvan ra, hogy kiváló angol prédikátor legyen belőled.” Abhay Caran De lelki tanítója kérésére a következő években angol nyelvű magyarázatot írt az egyik legtekintélyesebb vaiṣṇava szentíráshoz, a Bhagavad-gītā verseihez. 1944-ben, amikor a világot elborította a második világháború pokla, a békét és az Isten iránti tiszta odaadást hirdette a Vissza Istenhez folyóirat hasábjain, melyet saját kezűleg írt, sokszorosított és terjesztett. 1950-ben, 54 éves korában erős elhatározással az indiai hagyománynak megfelelően lemondott a családos és világi életről. Teljesen visszavonult, szannyásza avatást kapott (vagyis a lemondott életrendbe lépett) majd Vṛndāvanába zarándokolt és minden idejét a tizennyolcezer verset számláló Śrīmad-Bhāgavatam (Bhagavata Purāna) fordításának szentelte.
1965-1977: A Kṛṣṇa-tudat elterjesztése Nyugaton
1965. augusztus 13-aṅ élete legnagyszerűbb és egyben legkockázatosabb vállalkozásába fogott lelki tanītómestere kérésére. Egy teherhajó fedélzetén, hét dollárral a zsebében, 69 évesen elindult az Amerikai Egyesült Államokba, hogy megismertesse a vaiṣṇava tanításokat a nyugati világgal. Az Atlanti-óceánt átszelő utazás során tengeri betegségben szenvedett és több szívrohamot is kapott, aṁ úgy érezte, hogy az Úr megvédelmezi őt missziója beteljesítése érdekében. A lehetetlennek látszó küldetést hamar siker koronázta. Rendkívüli erőfeszítések árán és tiszta odaadásának köszönhetően 1966-ban, megérkezése után csupán 1 évvel sikerült megalapítania a Kṛṣṇa-tudatú Hívők Nemzetközi Szervezetét (International Society for Krishna Consciousness – ISKCON). Ez a bejegyzett forma nyugaton is elismert szervezeti kereteket adott a Kṛṣṇa-tudat terjesztésének, a vaiṣṇavizmus több tízezer éves és mintegy 600 millió hívőt tömörítő hagyományának, vallásának. A prédikálás így rohamos fejlődésnek indult. A tiszteletreméltó Śrīla Prabhupāda nevet is már ifjú tanítványai adták neki. Prabhupāda a következő 1 évtizedben 108 templomot épített a világ legfontosabb nagyvárosaiban, több ezer tanítványt fogadott el és részesített avatásban életkortól és származásuktól függetlenül. Önfenntartó farmközösségeket, vallásos oktatást nyújtó iskolákat és mindenki számára nyitott vegetáriánus éttermeket alapított az erőszakmentesség elvét prédikálva. Tizennégyszer utazta körbe a Földet, hogy előadásokat tartson, emellett több mint 50 kötetnyi magyarázatokkal ellátott fordítást készített jelentős indiai szentírásokhoz. Sokan India egyik legnagyobb tudósaként, filozófusaként, és kulturális nagyköveteként tisztelik ezért ma is. Az 1976-os Britannica Book of Year szerint: „Śrīla Prabhupāda tudományos és irodalmi köröket kápráztatott el világszerte azzal, hogy az 1968. októbertől 1975. novemberig terjedő időszakban 52 könyvet írt meg és adott ki az ősi védikus kultúráról.”
1977. november 14-én, 81 évesen, Vrṇdāvana szent helyén, Az Úr Kṛṣṇa szülőföldjén hagyta el ezt az anyagi világot, szeretett tanítványai körében. A vaiṣṇavizmus általa vált a világ minden táján ismertté, s az ő ösztönzésére fogadták el a Nyugat lakói is a bhakti, a Kṛṣṇa iránti odaadás folyamatát az önmegvalósítás eszközeként. (A Kṛṣṇa-hívők a holdnaptár szerinti megjelenési napján emlékeznek meg Śrīla Prabhupādáról, imádkoznak és egy bensőséges ünnepséget is rendeznek – megjelenési napja ezért mozgó ünnep, Janmāṣṭamī másnapján ünneplik a hívek.)
Alapítónkról részletesen itt olvashat: www.founderacharya.com
Őszentsége Śivarāma Swami vezető lelkész Magyarországon, az odaadó vallásos folyamat (bhakti-jóga) spirituális tanítója. Közvetlen tanítványa Prabhupādának, s így egyben a vaiṣṇavizmus gaudíja (bengáli) ágának hiteles képviselője. Eddig tizenhat könyvet írt, melyek a bhakti tanításainak részleteit mutatják be. Az ő ösztönzésére és felügyelete alatt jött létre Somogyvámoson a világhírűvé vált Kṛṣṇa-völgy. Olyan önfenntartó ökofalu és közösség ez, mely az „egyszerű életmód és emelkedett gondolkodásmód” alapelvére épült. Śivarāma Swami munkásságát megismerheted a sivaramaswami.media oldalon.
ISKCON alapítő ācāryája Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupāda
Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré